Timbuktu a nyugat-afrikai Mali északkeleti részén található város. A település nagyjából 15 km-re fekszik a Niger folyótól északra.

Timbuktunak a 9. századig nem volt állandó lakossága, virágzásnak akkor indult, amikor a megváltozott kereskedelmi útvonalak a település környékére tevődtek át. Ezután fontos kereskedelmi gócpont lett: temérdek arany, só, elefántcsont és rabszolga cserélt gazdát a város falain belül.

A 12. és a 13. században a Mali Birodalom része volt, majd a 14. században a Ghánai Birodalom része lett. A 15. század első felében a tuaregek vették át a hatalmat a város felett, ám 1400-as évek második felében a Szongai Birodalom kebelezte be. A hatalmi változások nem viselték meg különösképpen Timbuktut, fénykorában több mint 100 000 ember élt itt. A város aranykora 1591-ben ért véget, mikor a Marokkói Birodalom vette át az uralmat. Ezután várost különféle törzsek tartották a kezükben, amíg franciák el nem foglalták 1893-ban.

A világháborúk után a gyarmati rendszer felbomlásával a város az 1960-ban megalakult Mali Köztársasághoz került. Napjainkban az elszegényedett várost gyakran sújtja aszály, és a közeli Niger folyó miatt árvíz is. Az egyik legfőbb bevételi forrást a turizmus képezi.

A város aranykorában sok muszlim tudós dolgozott a Timbuktuban, ahol könyvtárat és egy híres iszlám egyetemet, a Sankore madrassah-ot is megalapították, ahol 20 000 diák tanulhatott. Ezek miatt Timbuktu a térség tudományos központjává lett. Sok nagy történetíró és utazó, mint Ibn Battúta és Leo Africanus is írt a városról, amely ezek által Európában nagy hírnévre tett szert, és gazdagsága valamint titokzatossága az utazók kedvelt célpontjává tette.

Sankore mecset

A Világörökségi Bizottság 12. ülésszakán 1988 decemberében Timbuktu történelmi központjainak egyes részeit felvette a világörökségi listára. A felvétel okai közé tartozott az a tény, hogy Timbuktu vallási helyei elengedetlenek voltak a korai iszlamizációhoz Észak-Afrikában, valamint a város építészete még mindig az eredeti, hagyományos észak-afrikai építési technikákat szemlélteti.

Korábban, már 1979-ben történt egy jelölés, mely Timbuktut a Világörökségi Listára tette volna, de ez akkor nem sikerült. Mali kormánya ugyanis az egész várost jelölte, de Timbuktu több modern, a hagyományos iszlám építészettől eltérő épülete miatt nem kerülhetett fel a listára.

Timbuktu három mecsetje közül, melyek a világörökségi státuszt élvezik, kétségkívül az 1327-ben épült Djinguereber mecset a leghíresebb. A mecset teljes egészében földből, fából, illetve szalmából áll, kivéve az északi homlokzatának egy részét, melyet mészkő alkot. Imaterme 2000 ember befogadására alkalmas, ezen kívül az épületben még három belső udvar, két minaret és 25 oszlopfolyosó kapott helyet.

Djinguereber mecset

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Timbuktu