A Panama-csatorna (spanyolul: Canal de Panamá) Közép-Amerikában, Panamában található mesterséges csatorna, amely a Csendes- és Atlanti-óceánt köti össze.

A Panama-csatornán az első óceán­járó hajó 1914. augusztus 15-én kelt át. Ez a mesterséges hajóút a panamai földszoros átvágásával összeköttetést teremtett az Atlanti- és a Csendes-óceán között. A csatorna 82,4 kilométer hosszú. A két kikötő, Panama és Colón légvonalban mintegy 65 kilométerre van egymástól. Közép-Amerika legkeskenyebb részén délkeleti irányban haladva köti össze a vízi út a két óceánt. A csatorna kialakításával együtt építették a két kikötőt, a hullámtörőket, a gátakat, a zsilipeket és mesterséges tavakat. A Colónt Panamával összekötő vasútvonalat is felújították.

A Panama-csatorna megépítésének első kísérlete sikertelen volt. A munkálatokat Ferdinand de Lesseps, a Szuezi-csatorna kivitelezője kezdte 1881-ben, de a 22 méter széles és 9,1 méter mély vízi út kiépítése  leküzdhetetlen akadályokba ütközött. A sziklás talaj okozta nehézségek mellett a munkások tömegesen haltak meg sárgalázban és maláriában. A vállalkozás annyira hírhedtté vált, hogy a Franciaországból érkező munkások néhány csoportja koporsókat is hozott magával. Állítólag 20 ezer halálos baleset történt 1889-ig.

Panama 1904-ben szerződést kötött az Egyesült Államokkal a csatorna megépítésére és a csatornaövezet átengedésére. A megbetegedések veszélyével számolva a térségbe küldték William Crawford Gorgas amerikai katonaorvost. Két év alatt sikerült leküzdenie a sárgalázt, és megfékeznie a maláriát. 1907-ben kezdték meg a munkálatokat. A kivitelezést az Egyesűit Államok hadseregének mérnök ezredese, George W. Goethals vezette.  A Panama-csatorna megépítéséhez nagy remények fűződtek: nemcsak gazdasági fellendülést vártak tőle, hanem a népek közötti kölcsönös barátság kialakítását is. A sors iróniája, hogy a megnyitással egy időben tört ki az I. világháború.

Forrás: http://vilagcsodai.hu/amerika/panama_csatorna.html