A Galápagos-szigetek (spanyolul Archipiélago de Colón vagy Islas Galápagos) egy 13 nagyobb szigetből, 6 kisebből és 107 sziklából álló vulkanikus szigetcsoport. Közigazgatásilag Ecuadorhoz tartoznak.

Az első sziget 5-10 millió éve keletkezett forrópontos vulkanizmus következtében. A legfiatalabbak, az Isabela és a Fernandina még mindig alakulnak; a legutóbbi vulkánkitörés 2005-ben volt.

A szigetek az Egyenlítő környékén helyezkednek el, Ecuadortól 965 km-re nyugatra.

A szigetcsoport híres az endemikus fajok magas számáról, és közkeletű tévhit, hogy a galápagosi földipintyek tanulmányozása adta a döntő lökést Charles Darwinnak az evolúció elméletének kifejlesztéséhez.

A szigetcsoportot 1535. március 10-én fedezték fel a spanyolok; odáig lakatlan volt.

A 17. században John Cook és William Cowley is járt itt.

A szigetek leghíresebb állatai a galápagonak nevezett galápagosi óriásteknősök vagy elefántteknősök – és persze a szigetről szigetre különböző Darwin–pintyek, amik valójában nem is a pinty- hanem a sármányfélék – és mára a világ legalaposabban tanulmányozott vadállatai közé tartoznak. Különlegesek az itt élő leguánok. Itt él a galápagosi medvefóka.

További madárkülönlegessége a kéklábú szula, de itt fészkelnek a galápagosi albatroszok  és igazi különlegességek a galápagosi pingvinek.

A szigetek körüli vízben egyebek közt tengeri leguánok, a szárazon pedig varacskosfejű leguánok  élnek.

1968-ban a szigetek 98%-a a nemzeti park része lett.

Galápagosi óriásteknős

Galápagosi medvefóka

Tengeri leguán

Kéklábú szula

Varacskosfejű leguán

Galápagosi pingvin

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gal%C3%A1pagos-szigetek