A spanyolok a világ nyolcadik csodájának nevezik az Escorialt.

Az Escorial mintegy 50 kilométerre fekszik Madridtól északnyugati irányba, a Sierra  de Guadarrama déli lejtőjén.

Az Escorial rács alaprajzú, Szent Lőrinc mártíriumát hivatott jelképezni, akit egy rostélyra erősítve kínoztak halálra. A kolostort a XIX. században Jeromos- majd Ágoston­rendieknek adták át.

Az Escorial erődítmény jellegű, téglalap alakú. A külső falak 206 méter szélesek és 161 méter hosszúak, a dísztelen és szabályos homlokzat egyhangú benyomást kelt. Hiábavaló próbálkozás megszámolni az ajtókat és az ablakokat, az eredmény ugyanis mindig más és más, körülbelül 2500 ablak és 1250 ajtó tagolja a kolostorpalota homlokzatát. Az épületegyüttes két mesternek köszönhető. Juan Bautista de Toledo készítette az első terveket: ő valószínűleg már a római Szent Péter-templom építésénél fontos tapasztalatokat szerzett. 1567-től Juan de Herrera folytatta a munkálatokat, és az 1563 és 1584 között megépült Escorial végül is az ő keze nyomát viseli. II. Fülöp spanyol király maga is részt vett a tervek készítésében. Úgy helyezték el a királyi szobákat, hogy az uralkodó saját helyiségeiből közvetlenül a templomba léphetett.

Az Escorial nemcsak királyi palota és kolostor, hanem a spanyol királyok temetkezőhelye is. A Panteón de los Reyes (Királyok Panteonja) a templom főoltára alatt helyezkedik el, s II. Fülöp halála után még sokáig dolgoztak rajta.

Forrás: http://vilagcsodai.hu/europa/escorial.html