A kínai Nagy Fal a világ legnagyobb ember alkotta létesítménye. A fal északnyugati részét legegyszerűbben Pekingből indulva közelíthetjük meg. Az északkeleti szakaszt szintén innen, busszal közelíthetjük meg. A Nagy Fal minden idők legelképesztőbb építészeti vállalkozása.

Az első kínai császár Cs'in Si Huang-ti végeztette el a hiányzó szakaszok építését, emellet őrtornyok láncolatát alakíttatta ki. Kr. e. 200 körül, tíz év alatt készült el, védve a birodakom határát. A császár legjobb hadvezérét, Meng Tient bízta meg a feladattal. A mukát katonák, parasztok és elítéltek végezték. A fal sziklákon, mocsarakon és sivatagokon keresztül húzódik, így építése rendkívüli erőfeszítéseket igényelt. A kőalap két oldalán téglafalakat raktak, melyeket földdel töltöttek fel. Az őrtornyokon rendszeres őrség figyelt, akik hang és fényjelzéseket használtak. Az építésben közel 300 000 ember vett részt, ami hatalmas szervezőmunkát igényelt. Az építés során több ezer ember halt meg, akiknek a testét egyszerűen befalazták. Ezért a világ leghosszabb temetőjének, és a könnyek falának is nevezték. Megfelelő számú katonával a fal bevehetetlen erődrenszert alkotott.

A támadások csökkenésével a falat kezdték elhanyagolni. Kr. u. 607-ben, a Szui-dinasztia alatt kezdték javítani, felújítani. A hagyomány szerint egymillió ember vett részt a felújításban, akiknek a fele elpusztult. A Nagy Fal jelenlegi formája a Ming-dinasztia alatt alakult ki. A fal a Po-hai öböl közelében kezdődik, s Kína északkeleti határvonalán húzódik a Góbi-sivatag irányába. A kanyargós fal hossza a leágazásokkal együtt körülbelül 6500 kilométer. A két végpont közötti távolság légvonalban 2450 kilométer. A kínai Nagy Fal a védelmi funkciók mellett hasznos és forgalmas közlekedési útvonallá is vált. A téglafalak közötti út szélessége 5,5 méter, ahol lovaskocsival is lehetett közlekedni. A fal átlagos magassága 9 méter, a megfigyelőtornyoké 12 méter volt. A kínai Nagy Fal a viszontagságok ellenére is lenyűgöző látványt nyújt, emléket állítva a régi korok nagy uralkodóinak.

Forrás: http://vilagcsodai.hu/azsia/nagyfal.html