Észak-Amerika legismertebb szobrát 1886. október 28-án Grover Cleveland elnök avatta fel. Azóta láthatják a New York-i kikötőbe érkező hajók utasai az ég felé nyúló Szabad­ság-fáklyát. Sok kivándorló számára e szobor jelképezte a szabadságot, szabadulásukat az óhazából. A szobor az Amerikai Egyesült Államok szimbóluma lett.

A Szabadság-szobrot Párizsban tervezték meg és állították össze. A francia nép ajándékát 1884. július 4-én, a Függetlenség napján adták át hivatalosan az Egyesült Államok nagykövetének. Szétszedték, a részeket hajón szállították New Yorkba, majd hatalmas lábazatra helyezve Bedloe szigetén (ma Szabadság-sziget) állították fel. A talapzatot Richard Morris Hunt amerikai építész tervezte, magassága 47 méter. Maga a szobor 205 tonna, 46 méter magas, a fáklya csúcsa 93 méterre van a földtől. A fáklyát tartó jobb kéz 12,8 méteres, csupán a mutatóujj hossza eléri a 2,4 métert. A szobor lábánál a zsarnokság lehullott bilincsei láthatók. Bal kezében a Függetlenségi Nyilatkozat tábláját tartja. Ugyancsak a szabadságot jelképezi a korona hét sugara, a hét kontinenst körülölelő hét tengerre irányítva fényét. A szobor belsejében csigalépcsőn lehet feljutni a koronáig, ahonnan egyedülálló a panoráma.

A Szabadság-szobor talapzatában múzeumot rendeztek be 1972-ben, amely az Egyesült Államokba érkező bevándorlóknak állít emléket, valamint bemutatja az őslakó indiánok történetét. Audiovizuális eszközök, modellek, fotók, rajzok, kosztümök és műalkotások segítségével beszámol a XX. századi tömeges bevándorlásról. Elénk tárul a nyugat-afrikaiak élete, akik még rabszolgaként kerültek az országba, az íreké, olaszoké és zsidóké, akik a nagy, XIX. századi bevándorlóhullámmal érkeztek Amerikába.

Forrás: http://vilagcsodai.hu/amerika/szabadsag_szobor.html