A mikronéziai Karolina-szigetcsoport keleti részén, az Egyenlítő és a Ráktérítő között található egy csodálatos sziget, a Ponape. A sziget a  vulkáni kitörései mellett különös településéről, Nan Madolról is nevezetes.

A 92 kis, mesterséges szigetből álló Nan Madolt csatornák hálózzák be, ezért nevezik a Csendes-óceán Velencéjének. A várost valószínűleg 1285 és 1485 között létesítette Sau Deleurs uralkodó dinasztiája. Az épületekhez az itt található fekete bazaltot használták. Hatalmas kőtömböket szállítottak egyik helyről a másakra. A köveket mesteri módon munkálták meg, a mesterséges szigetet egymásra rakott bazaltoszlopokból emelt falakkal vették körül, magasságuk elérte a 9 métert. A falakon belül házakat emeltek, egyes építményeket kultikus célra használtak. A vallás a szigetlakók életében fontos szerepet játszott. Templomokat, sírokat és összejövetelekre alkalmas épületeket hoztak létre, amiket lakóhelyül valószínűleg nem használtak. A mennydörgés istenét tisztelték, s különböző tengeri állatokat tartottak „szent tavakban". Szertartásosan hódoltak az angolnának, ezeket főtt teknősbékahússal táplálták. A területen négy, máig jó állapotban lévő hatalmas mauzóleum található. Több épület azonban mára erősen lepusztult.

Nan Madol építése körülbelül kétszáz évig tartott. A nehéz bazaltoszlopokat a sziget délkeleti részén található kőbányából szállították ide. A köveket fémszerszámok nélkül munkálták meg. A Sau Deleurs uralkodókat valamikor elűzhették, de hogy pontosan mi történhetett, nem tudjuk. Egyes feltételezések szerint Nan Madolt a közeli Kosrae sziget lakói hódították meg. A XIX. században ide érkező európaiak és amerikaiak Nan Madolon már senkit nem találtak. Napjainkban csónaktúrával tekinthetők meg a csatornák és az építmények.

Forrás: http://vilagcsodai.hu/ausztralia/nam_madol.html